|
श्रम् 1.cl. 4. P. (xxvi, 95">[Dhātup. xxvi, 95] ) श्राम्यति (in later language also श्रमति, ते; pf. शश्रम, 3. pl. शश्रमुः or [[ŚāṅkhBr.] ] श्रेमुः, p. शश्रमाण॑, [RV.] ; [MBh.] ; aor. आश्रमत्, [AV.] , Subj. श्रमत्, [RV.] ; श्रमिष्म, ib.; [Br.] ; fut. श्रमिता, [MBh.] ; श्रमिष्यतिgr. ; inf. श्रमितुम्, ib.; ind.p. -श्र॑म्य, [Br.] ), |